Ma 10 órától volt a Word of Welcome nevezetű rendezvény a VU-n, ahol először a rektor beszélt, majd az ESN-esek tartottak egy elég bugyuta bemutatkozót. Ezután a „Get to know each other” című Workshop, ami egymás megismeréséről és a holland oktatás lényegi elemeiről szólt. Végül kaptunk ingyen ebédet: kétféle húsmentes szendvicset, egy mazsolával agyontömött sütit, egy almát és kicsit savanyú narancslevet kaptunk. Délután megcsináltam az első amszterdami vacsorámat, egy gombás, hagymás, sonkás szószos tésztát. Szerintem egész jól sikerült, kezdet mindenképpen!
Este ismét buli volt a nyolcadikon: Tóga-party, csak tógában lehetett felmenni. Magunkra tekertük a fölösleges lepedőt és felmentünk, de nem volt valami fergeteges hangulat, nem is maradtunk sokáig.
2008. augusztus 26., kedd
Augusztus 21. - A barbecue
Fú, na a mai nap fantasztikus volt! Most először hagytuk ki a reggeli futást, egyrészről azért, mert be kellett vásárolni, másrészről pedig kezdődött a sportprogram. Egy gyors eligazítás után már mehettünk is öltözködni. Hihetetlen, de még az öltözőszekrények is pénzzel működnek, bár ezeket legalább vissza lehet kapni. Én kosarazni mentem, Gábor focizni, Eszter aerobikozni. A kosár egész jól ment az elején, bár csapatszinten nem tudtam valami sokat alkotni. Megismerkedtem egy kanadai sráccal (Jiri) – aki eredetileg orosz és kedvenc játékosa Ovechkin – illetve Miles-szal, a dél-afrikaival, aki leginkább valami skandinávra hasonlít. A sport után következett a barbecue party. Nagyon kellemes meglepetés volt az egész: nagyon finomak voltak a kaják (többféle sült hús, szószok, köretek, saláták), rendesen meg is pakoltam a tányéromat, sőt ezenfelül megismerkedünk pár spanyol lánnyal (Esther, Sarah, meg még valaki), egy kicsit fura brit sráccal (Martin) és rengeteget beszélgettünk az amerikai szinttársunkkal, Andrew-val. Gábor persze mindeközben csapta a szelet Júliának, a román csajnak, akit már a második napon kinézett magának. Úgy tűnt, hogy jól alakul köztük a dolog, el is tűntek a barbecue közepén, úgyhogy Eszterrel és Andrew-val fogadásokat kötöttünk, hogy mikor jönnek össze. Én voltam a legmerészebb, azzal, hogy már aznap estét mondtam. J
Este felmentünk nyolcadikra, a „party floor”-ra, ahol tovább folytattuk az ismerkedést. Ezt követően úgy volt, hogy a többiekkel bemegyünk a Melkweg nevű helyre a belvárosba bulizni, de a villamosmegállóban rájöttünk Eszterrel, hogy igazából nincs kedvünk hozzá, úgyhogy amikor senki sem figyelt, egyszerűen leléptünk.
Este felmentünk nyolcadikra, a „party floor”-ra, ahol tovább folytattuk az ismerkedést. Ezt követően úgy volt, hogy a többiekkel bemegyünk a Melkweg nevű helyre a belvárosba bulizni, de a villamosmegállóban rájöttünk Eszterrel, hogy igazából nincs kedvünk hozzá, úgyhogy amikor senki sem figyelt, egyszerűen leléptünk.
Augusztus 20. - Séta a dokknál
Mivel már nem volt semmilyen szervezett program, bementünk Eszterrel ketten a belvárosba egy kis városnézésre. Nagyon jól sikerült, bejáruk a keleti dokkot, a szélső utcákat, melyeket tegnap nem láttunk. Ettünk egy kis sült krumplit a Damrakon. Este megismerkedtünk a szomszéd szobába költöző argentin sráccal, Sebastian-nal.
Augusztus 19. - BEAR
Ma volt az első szervezett program, mégpedig egy túra Amszterdam „sötét részébe”. Ennek keretében egy idegenvezetővel bejártuk a vöröslámpás-negyedet, a melegek központját és ezek környékét. Az idegenvezető mesélt egy-két érdekes sztorit, például a siratófalról, ahol a legenda szerint a hajósok feleségei siratták férjüket, amikor több hónapra kihajózott (vagy éppen amikor hazaérkezett J). A piroslámpás házakban voltak meglepően csinos, de olykor eléggé visszataszító hölgyek is. A legfélelmetesebb a kövér, terhes, egész felső testén tetovált kígyót viselő nő volt. Volt velünk egy angol srác, s borzasztó brit akcentussal kérdezte „Where can I have ÖBÉÉ now?”. Utána még percekig ezen röhögtünk, hogy leginkább úgy hangzot mintha a vöröslámpás negyed közepén egy nagy medvét keresett volna. Miután vége lett a túrának beültünk egy kínai étterembe, ahol 8.5 euróért annyit ehettél, amennyit akarsz. Ezt követően Eszterrel és Gáborral még sétáltunk a környéken.
Augusztus 18. - Biciklivadászat
A mai reggel is futással kezdődött, ám ezúttal Eszter is velünk tartott. Rájöttem, hogy Gábor tempóját nem tudom tartani, úgyhogy beálltam egy kicsit lassabb, de megállás nélküli üzemmódba. Futás után elmentünk a közeli boltban, a Dirkbe bevásárolni. Hannes – az osztrák srác a folyosóról – velünk tartott, s már ezalatt a kis séta alatt kiderült róla, hogy szimpatikus és imád beszélni. A Dirkben rendesen bevásároltunk, majd visszaérve megreggeliztünk. Az a Gouda sajt ami vettem elképesztően finom!
Később bementünk az egyetemre, befizetni a Meeting Point-nál a csütörtöki árát. A Vrije maga több épületből áll: van egy hatalmas – kissé ronda – betontömb, az a főépület, melyet megtoldottak egy üvegfalas épületrésszel, valamint egy dizájnos új, leginkább egy piros kavicsra emlékeztető épület – egyenlőre ennyit láttam belőle. A főépület alagsorában van egy biciklibolt – rémesen unszimpatikus eladóval – és alapvetően drága, használt biciklikkel. Mivel ott nem találtunk megfelelően olcsó biciklit, gondoltuk elsétálunk a Station RAI-ig, ahol állítólag szintén van egy használt biciklis bolt. Annak ellenére, hogy csak pár villamosmegállónyira volt a hely, sikerült borzasztó nagy kerülővel, sok idő alatt megtenni a távot, úgyhogy már mindentől elment a kedvünk a végére – bár igaz, hogy szép parkokon keresztül ment az út. Végül odaértünk, megtaláltuk a boltot, bementünk, tele volt biciklivel. Meg is kérdeztük, hogy melyek eladóak, mire a tulaj nagy büszkén a kirakatablak felé mutatott, hogy „az a 6 db ami ott van”. Nem túl nagy kínálatot még nevetségesebbé tette, hogy szinte mindegyik 100 euró fölött volt. Megérte eljönni ide…hehe.
Otthon Eszter belevetette magát a konyhaművészet, pontosabban a zöldbabfőzelék-készítés rejtelmeibe, s bár a részfolyamatok kezdetben nem sok jóval kecsegtettek, a végére nagyon finom kis vacsora kerekedett belőle. Este összefutottunk a folyosón egy magyar párral (Tamás és Hajni), akiket látásból ismertem az egyetemről, Kisváll óráról. Nagyon kedvesek voltak, rengeteg tapasztalatot, élményt, tanácsot osztottak meg velünk, megvendégeltek maguknál egy kis fánkkal, és nem utolsó sorban bicikliket kínáltak eladásra. Kapva kaptunk az alkalmon, és lementünk velük megnézni a bicikliket.
Később bementünk az egyetemre, befizetni a Meeting Point-nál a csütörtöki árát. A Vrije maga több épületből áll: van egy hatalmas – kissé ronda – betontömb, az a főépület, melyet megtoldottak egy üvegfalas épületrésszel, valamint egy dizájnos új, leginkább egy piros kavicsra emlékeztető épület – egyenlőre ennyit láttam belőle. A főépület alagsorában van egy biciklibolt – rémesen unszimpatikus eladóval – és alapvetően drága, használt biciklikkel. Mivel ott nem találtunk megfelelően olcsó biciklit, gondoltuk elsétálunk a Station RAI-ig, ahol állítólag szintén van egy használt biciklis bolt. Annak ellenére, hogy csak pár villamosmegállónyira volt a hely, sikerült borzasztó nagy kerülővel, sok idő alatt megtenni a távot, úgyhogy már mindentől elment a kedvünk a végére – bár igaz, hogy szép parkokon keresztül ment az út. Végül odaértünk, megtaláltuk a boltot, bementünk, tele volt biciklivel. Meg is kérdeztük, hogy melyek eladóak, mire a tulaj nagy büszkén a kirakatablak felé mutatott, hogy „az a 6 db ami ott van”. Nem túl nagy kínálatot még nevetségesebbé tette, hogy szinte mindegyik 100 euró fölött volt. Megérte eljönni ide…hehe.
Otthon Eszter belevetette magát a konyhaművészet, pontosabban a zöldbabfőzelék-készítés rejtelmeibe, s bár a részfolyamatok kezdetben nem sok jóval kecsegtettek, a végére nagyon finom kis vacsora kerekedett belőle. Este összefutottunk a folyosón egy magyar párral (Tamás és Hajni), akiket látásból ismertem az egyetemről, Kisváll óráról. Nagyon kedvesek voltak, rengeteg tapasztalatot, élményt, tanácsot osztottak meg velünk, megvendégeltek maguknál egy kis fánkkal, és nem utolsó sorban bicikliket kínáltak eladásra. Kapva kaptunk az alkalmon, és lementünk velük megnézni a bicikliket.
Augusztus 17. - Reggeli a kórházban
Reggel Gábor elhívott futni. Nem is tudom mikor futottam utoljára (leszámítva otthon a reggeli vonathoz). Mindenesetre próbáltam tartani a tempót, és együtt futni vele, de a koli területének a bejáratánál Gábor még tett egy plusz kört, úgyhogy akkor jobbnak láttam inkább bejönni. Felfrissített, de még éhesebb lettem tőle.
Ezt követően elindultunk a villamosvonal mentén be a városba, valami reggeli után nézve – Vasárnap! Egészen már az egyetemig sétáltunk, de minden be volt zárva. Gábor erre megkérdezett egy idősebb hölgyet, aki először kiröhögött minket, majd érdeklődött, hogy tudjuk-e vasárnap van. Végül az egyetem kórházi épületének a szupermarketjét javasolta. Bár a kórházban aztán nem találtunk szupermarketet, de nyitva volt valami kis üzlet, úgyhogy ott ettünk reggelit. Ezt követően egy hosszú sétára indultunk a városban. Volt egy eleinte vicces, aztán egy kissé ijesztő jelenet: a 45-50 éves biciklista már durván a piroson ment át a zebrán, úgyhogy a taxis majdnem elütötte. Nagy dudálás, de nem történt semmi, ám a biciklis agresszíven a taxi felé rúgott (majdnem eltalálta) és szórta a szitkait. Erre a főútra rákanyarodó taxis megállt, kipattant a kocsijából és leállt ordibálni a biciklissel. Az egyre hevesebb üvöltözés, és durva karlendítések végül egymás köpködésébe torkolltak. Hmm…ezek a nyugodt hollandok! J
Ebédre gyrost ettünk, holland sörrel a Vandelparkban. Imádom Amszterdamban a rengeteg zöld terültet, parkot, elképesztően szépek!
Estefelé megismerkedtünk pár szinttársunkkal, akik nagyon jót mulattak azon, hogy egy kórházba mentünk reggelizni. J
Ezt követően elindultunk a villamosvonal mentén be a városba, valami reggeli után nézve – Vasárnap! Egészen már az egyetemig sétáltunk, de minden be volt zárva. Gábor erre megkérdezett egy idősebb hölgyet, aki először kiröhögött minket, majd érdeklődött, hogy tudjuk-e vasárnap van. Végül az egyetem kórházi épületének a szupermarketjét javasolta. Bár a kórházban aztán nem találtunk szupermarketet, de nyitva volt valami kis üzlet, úgyhogy ott ettünk reggelit. Ezt követően egy hosszú sétára indultunk a városban. Volt egy eleinte vicces, aztán egy kissé ijesztő jelenet: a 45-50 éves biciklista már durván a piroson ment át a zebrán, úgyhogy a taxis majdnem elütötte. Nagy dudálás, de nem történt semmi, ám a biciklis agresszíven a taxi felé rúgott (majdnem eltalálta) és szórta a szitkait. Erre a főútra rákanyarodó taxis megállt, kipattant a kocsijából és leállt ordibálni a biciklissel. Az egyre hevesebb üvöltözés, és durva karlendítések végül egymás köpködésébe torkolltak. Hmm…ezek a nyugodt hollandok! J
Ebédre gyrost ettünk, holland sörrel a Vandelparkban. Imádom Amszterdamban a rengeteg zöld terültet, parkot, elképesztően szépek!
Estefelé megismerkedtünk pár szinttársunkkal, akik nagyon jót mulattak azon, hogy egy kórházba mentünk reggelizni. J
Augusztus 16. - Az első nap Amszterdamban
Reggel fél 8 körül ébredtem. A táj már teljesen más volt, mint az úton bárhol máskor. Az út menti réteken rengeteg tehén, bárány legelt, némely legelőt sűrű köd is borította. Még ekkor sem fogtam fel igazán, hogy tényleg Hollandiában vagyok.
Végül kb. fél 10 környékén megérkeztünk Amszterdamnak az egyik P+R parkolójába (Zeeburg). A parkoló információs pultjánál segítettek nekünk, hogy mivel érdemes eljutni Uilenstede-ig, ahol a DUWO-nak volt az irodája. Nagy nehezen fölcipekedtünk a dögnehéz cuccokkal a 26-os (amúgy Siemens Combino) villamosra. Érdekes volt, ugyanis teljesen más a villamos berendezés mint otthon: itt rövid szerelvények vannak, és csak középen lehet felszállni, ahol egy kis jegykezelő bódé van berendezve, ott lehet jegyet venni. A többi ajtónál csak leszállni lehet. A Combino gyorsulása, fékezése az otthonihoz hasonló, s bár próbáltunk egyszerre kapaszkodni és fogni a nagy csomagokat, amikor Eszter bőröndje véletlenül rádőlt egy holland bácsira, aki ahelyett, hogy megbotránkozott volna rajtunk szerencsétlen turistákon inkább mosolyogva segített tartani a csomagot. A Central Station-nél megpróbáltuk kideríteni Gáborral, hogy melyik villamos és honnan megy az Ulienstede felé (ahol a DUWO szállásszerződését alá kell írnunk). A GVB (a helyi közlekedési társaság) információs irodája zárva volt, úgyhogy megkérdeztünk egy színes bőrű „GVB Info” mellényt viselő srácot, aki meg akart győzni minket, hogy az 5-ös villamos helyett (ami az Central Station-től közvetlenül az Ulienstedeig közlekedik) inkább egy metró + villamos kombinációval menjünk, mire a társa kijavította. Ezután azt javasolta, hogy a Central Stationben található szupermarketben vegyük meg a jegyet. Mondanom se kell, hogy amikor a boltban jegyet kértünk elég furcsán néztek ránk. Végül a villamoson vettünk jegyet. Miután elértünk Uilenstede-ig otthagytuk az állomáson Esztert a csomagokkal, és elmentünk Gáborral felderíteni a terepet. Hamar megtaláltuk a DUWO irodát, majd vittük a csomagokat. Azt hittem megszakadok alattuk, de tényleg! A szerződés aláírása és a kulcs átvétele után felmentünk a szobába. Igazából sem az épület, sem a konyha, sem a fürdő, sem a szoba nem olyan volt amit vártunk. A nyugati luxusnak, tisztaságnak semmi nyoma, a konyha ocsmány, a fürdő meg sem közelíti akár az otthoni Griff koli szintjét. Azt, hogy a szoba tiszta kosz, a szekrény alsó polca törött, több helyen le van tépve a tapéta felesleges említeni. A kilátás viszont kárpótol a legtöbb dologért: a hetedik emeletről gyönyörű a lelátás a parkra és az egész környékre.
Rögtön kipakolás után nekiláttam átrendezni a szobát, szinte minden mozdítható bútor máshova került, de végül olyan lett a szoba, amilyet igazán szerettem volna.
Délután gondoltuk, hogy beváltjuk a DUWO irodában kapott szendvics- és teakupont a lenti kávézóban, ám (bár a jegyen az állt, hogy aznap 17 óráig élhetünk ezzel a lehetőséggel) a tulaj közölte, hogy ma csak 14 óráig voltak nyitva, a szendvics amúgy is elfogyott, úgyhogy max. teát tud adni. A teázáshoz csatlakozott hozzánk egy német lány (Katrin) és a barátja. Barátságosak voltak. Aznap késő délutánra még Eszter volt TANDEM partnerével, Micheallel volt megbeszélve egy találka, aki épp Amszterdamban töltött néhány napot a barátjával, úgyhogy meglátogattak minket.
Végül kb. fél 10 környékén megérkeztünk Amszterdamnak az egyik P+R parkolójába (Zeeburg). A parkoló információs pultjánál segítettek nekünk, hogy mivel érdemes eljutni Uilenstede-ig, ahol a DUWO-nak volt az irodája. Nagy nehezen fölcipekedtünk a dögnehéz cuccokkal a 26-os (amúgy Siemens Combino) villamosra. Érdekes volt, ugyanis teljesen más a villamos berendezés mint otthon: itt rövid szerelvények vannak, és csak középen lehet felszállni, ahol egy kis jegykezelő bódé van berendezve, ott lehet jegyet venni. A többi ajtónál csak leszállni lehet. A Combino gyorsulása, fékezése az otthonihoz hasonló, s bár próbáltunk egyszerre kapaszkodni és fogni a nagy csomagokat, amikor Eszter bőröndje véletlenül rádőlt egy holland bácsira, aki ahelyett, hogy megbotránkozott volna rajtunk szerencsétlen turistákon inkább mosolyogva segített tartani a csomagot. A Central Station-nél megpróbáltuk kideríteni Gáborral, hogy melyik villamos és honnan megy az Ulienstede felé (ahol a DUWO szállásszerződését alá kell írnunk). A GVB (a helyi közlekedési társaság) információs irodája zárva volt, úgyhogy megkérdeztünk egy színes bőrű „GVB Info” mellényt viselő srácot, aki meg akart győzni minket, hogy az 5-ös villamos helyett (ami az Central Station-től közvetlenül az Ulienstedeig közlekedik) inkább egy metró + villamos kombinációval menjünk, mire a társa kijavította. Ezután azt javasolta, hogy a Central Stationben található szupermarketben vegyük meg a jegyet. Mondanom se kell, hogy amikor a boltban jegyet kértünk elég furcsán néztek ránk. Végül a villamoson vettünk jegyet. Miután elértünk Uilenstede-ig otthagytuk az állomáson Esztert a csomagokkal, és elmentünk Gáborral felderíteni a terepet. Hamar megtaláltuk a DUWO irodát, majd vittük a csomagokat. Azt hittem megszakadok alattuk, de tényleg! A szerződés aláírása és a kulcs átvétele után felmentünk a szobába. Igazából sem az épület, sem a konyha, sem a fürdő, sem a szoba nem olyan volt amit vártunk. A nyugati luxusnak, tisztaságnak semmi nyoma, a konyha ocsmány, a fürdő meg sem közelíti akár az otthoni Griff koli szintjét. Azt, hogy a szoba tiszta kosz, a szekrény alsó polca törött, több helyen le van tépve a tapéta felesleges említeni. A kilátás viszont kárpótol a legtöbb dologért: a hetedik emeletről gyönyörű a lelátás a parkra és az egész környékre.
Rögtön kipakolás után nekiláttam átrendezni a szobát, szinte minden mozdítható bútor máshova került, de végül olyan lett a szoba, amilyet igazán szerettem volna.Délután gondoltuk, hogy beváltjuk a DUWO irodában kapott szendvics- és teakupont a lenti kávézóban, ám (bár a jegyen az állt, hogy aznap 17 óráig élhetünk ezzel a lehetőséggel) a tulaj közölte, hogy ma csak 14 óráig voltak nyitva, a szendvics amúgy is elfogyott, úgyhogy max. teát tud adni. A teázáshoz csatlakozott hozzánk egy német lány (Katrin) és a barátja. Barátságosak voltak. Aznap késő délutánra még Eszter volt TANDEM partnerével, Micheallel volt megbeszélve egy találka, aki épp Amszterdamban töltött néhány napot a barátjával, úgyhogy meglátogattak minket.
Augusztus 15. - Az indulás
Augusztus 15-én kicsivel 13 óra után indultunk a Népligetnél lévő 901-es éjszakai megállójából az OrangeWays egyik járatával. Még előtte elbúcsúztam Anyáéktól – ez nekem sose könnyű – és megkezdtük az utunkat. Kicsit aggódtam azon, hogy miként fogjuk viselni a majd’ egy napnyi buszozást, de szerencsére ez alaptalannak bizonyult. Tudtunk jókat beszélgetni, viccelődni, továbbá filmet nézni. Azt nem mondhatjuk, hogy a filmek mély mondanivalóval, csöppet sem kiszámítható és sablonos történettel voltak megáldva, de esti időtöltésnek elment. A buszon alvás is meglepően jól ment, bár én egy elég kicsavart pozícióban, párna helyett Eszter egyik topján tudtam elaludni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)