Végül kb. fél 10 környékén megérkeztünk Amszterdamnak az egyik P+R parkolójába (Zeeburg). A parkoló információs pultjánál segítettek nekünk, hogy mivel érdemes eljutni Uilenstede-ig, ahol a DUWO-nak volt az irodája. Nagy nehezen fölcipekedtünk a dögnehéz cuccokkal a 26-os (amúgy Siemens Combino) villamosra. Érdekes volt, ugyanis teljesen más a villamos berendezés mint otthon: itt rövid szerelvények vannak, és csak középen lehet felszállni, ahol egy kis jegykezelő bódé van berendezve, ott lehet jegyet venni. A többi ajtónál csak leszállni lehet. A Combino gyorsulása, fékezése az otthonihoz hasonló, s bár próbáltunk egyszerre kapaszkodni és fogni a nagy csomagokat, amikor Eszter bőröndje véletlenül rádőlt egy holland bácsira, aki ahelyett, hogy megbotránkozott volna rajtunk szerencsétlen turistákon inkább mosolyogva segített tartani a csomagot. A Central Station-nél megpróbáltuk kideríteni Gáborral, hogy melyik villamos és honnan megy az Ulienstede felé (ahol a DUWO szállásszerződését alá kell írnunk). A GVB (a helyi közlekedési társaság) információs irodája zárva volt, úgyhogy megkérdeztünk egy színes bőrű „GVB Info” mellényt viselő srácot, aki meg akart győzni minket, hogy az 5-ös villamos helyett (ami az Central Station-től közvetlenül az Ulienstedeig közlekedik) inkább egy metró + villamos kombinációval menjünk, mire a társa kijavította. Ezután azt javasolta, hogy a Central Stationben található szupermarketben vegyük meg a jegyet. Mondanom se kell, hogy amikor a boltban jegyet kértünk elég furcsán néztek ránk. Végül a villamoson vettünk jegyet. Miután elértünk Uilenstede-ig otthagytuk az állomáson Esztert a csomagokkal, és elmentünk Gáborral felderíteni a terepet. Hamar megtaláltuk a DUWO irodát, majd vittük a csomagokat. Azt hittem megszakadok alattuk, de tényleg! A szerződés aláírása és a kulcs átvétele után felmentünk a szobába. Igazából sem az épület, sem a konyha, sem a fürdő, sem a szoba nem olyan volt amit vártunk. A nyugati luxusnak, tisztaságnak semmi nyoma, a konyha ocsmány, a fürdő meg sem közelíti akár az otthoni Griff koli szintjét. Azt, hogy a szoba tiszta kosz, a szekrény alsó polca törött, több helyen le van tépve a tapéta felesleges említeni. A kilátás viszont kárpótol a legtöbb dologért: a hetedik emeletről gyönyörű a lelátás a parkra és az egész környékre.
Rögtön kipakolás után nekiláttam átrendezni a szobát, szinte minden mozdítható bútor máshova került, de végül olyan lett a szoba, amilyet igazán szerettem volna.Délután gondoltuk, hogy beváltjuk a DUWO irodában kapott szendvics- és teakupont a lenti kávézóban, ám (bár a jegyen az állt, hogy aznap 17 óráig élhetünk ezzel a lehetőséggel) a tulaj közölte, hogy ma csak 14 óráig voltak nyitva, a szendvics amúgy is elfogyott, úgyhogy max. teát tud adni. A teázáshoz csatlakozott hozzánk egy német lány (Katrin) és a barátja. Barátságosak voltak. Aznap késő délutánra még Eszter volt TANDEM partnerével, Micheallel volt megbeszélve egy találka, aki épp Amszterdamban töltött néhány napot a barátjával, úgyhogy meglátogattak minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése