2008. szeptember 26., péntek

Szeptember 21. - Brugge

Ilyet még nem éltem! A szálláson az alattam lévő ágyon olyan hangosan horkolt (és hozzá még nyöszörgött is) valaki, hogy hajnal 5ig nem tudtam tőle elaludni. Egyszer tettem egy elkeseredett kísérletet hogy szóljak neki, de nem jártam sikerrel:
- "Excuse me...Please...You're snoaring as hell, I can't sleep!"
- "...Hee...What?!..."
- "You're snoaring as hell, I can't sleep!"
- "..........................................ZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZ..."
Hál istennek korán elment, úgyhogy utána a maradék pár órára már semmi nem tarthatott vissza.

Délelőtt elindultunk sétálni a városba. Brugge nemcsak este, hanem napsütésben is elbűvölő!



A többórányi séta után még a városi toronyba felmentünk. Sebaj, megérte megmászni azt a 362 lépcsőfokot, mert fentről hitetetlen panorámában lehetett részünk.


Ebédre a főtértől pár méterre lévő étterembe ültünk be spagettizni.

Brugge igazi élmény volt, szerintem ide még mindenképpen vissza fogunk jönni!

Szeptember 20. - Antwerpen és Brugge

Ezen a hétvégén végül sorra került a régóta tervezett első belgiumi utunkra! A menetrendek, költségtáblázatok összeállítása és a szállásfoglalás után tényleg felkészülten vághattunk neki az útnak.
Reggel 6-kor keltem. Felöltöztem, összepakoltam magam után és kimentem a konyhába teát főzni és nekiálltam a szendvicskészítésnek. Fél 7kor felébresztettem Esztert is, szegénykém olyan álmos volt, de hősiesen kikelt az ágyból egy szó nélkül. Miután elkészítettük a szendvicseket és a teákat, és bepakoltunk mindent, lementünk a biciklikhez. A nap akkor kelt fel, a reggeli harmat ott ült a bicikli nyergén. (Még jó, hogy letakartam azzal a promóciós nyeregzacskóval amit az egyetemen kaptunk.:)) Egészen az Amstel vasúti állomásig bicikliztünk, onnan indult ugyanis az Eurolines busz, amivel egészen Antwerpenig mentünk. Szinte egy az egyben az OrangeWayst idézte, csak az ingyenkávé és a film hiányzott (dehogy hiányzott!).
Antwerpenben eleinte egy kicsit eltévedtünk, amikor a belvárost kerestük, de így legalább bejártuk az egész zsidónegyedet. Ez azért is volt különös, mert éppen szombaton voltunk ott, és az egész városrész tele volt fekete ünnepi ruhába öltözött zsidó férfiakkal (és a gyerekeikkel), s szinte mindegyikük hosszú pajeszt, és egy fura kalapot viselt. Eszter szinte magán kívül volt a lelkesedéstől, amikor újabb és újabb zsidók bukkantak fel az utcán.:)
A városnak egy gyönyörű szép, háromszög-alakú parkja van, ami tele volt állatkákkal: kisnyulakkal, kacsákkal, egyéb madarakkal. A nyulak mellől alig tudtunk tágítani, olyan aranyosak voltak.


Ezután a belváros felé vettük az irányt. Nekem nagyon tetszett ez a rész is, bár a régi és új épületek közötti kontraszt mindenhol érvényesült, valahol ez is a bája a városnak. Az épületek közül leginkább a befejezetlen "másféltornyú" templom, a főtér és az egykori Húsház tetszett - utóbbi tényleg úgy nézett ki mint egy szalonna.


Miután körbejártuk a várost a vasútállomás felé vettük az irányt. Az állomásépület gyönyörű, kívülről úgy néz ki, mint egy operaház, belülről pedig 3 szinten vannak vágányok.

Egy elég modern IC vonattal mentünk Brugge-be, alig több, mint egy óra alatt ott is voltunk. Brugge már első látásra megfogott minket: a hangulatos utcácskákkal, aranyos házacskákkal egy rendkívül bájos, szeretnivaló városka benyomását keltette. Megkerestük a szállásunkat, s alig akartunk hinni a szemünknek: a hely több, mint korrekt, egyszerűen a lehető legjobb, ráadásul a város szívében helyezkedik el. Leraktuk a cuccot és elindultunk sétálni.


Ettünk belga friest (sültkrumplit) és gofrit, majd mituán bejártuk (és lefényképeztük:) a várost éjszaka, beültünk egy sörözőbe, ahol 100-féle sörből lehetett választani. Eszter málnaízű sört és Bush-t ivott, én meg Verboden Vruchtent (Tiltott gyümölcsök) és 12%-os Mahleur-t.

2008. szeptember 25., csütörtök

Szeptember 18. - Egy jó nap :)

Ez volt az első szülinapom távol otthontól. Fura érzés volt. Hirtelen úgy el kezdett hiányozni az otthon, a család és a megszokott menete a szülinapnak; a finom ünnepi ebéd, Anya által sütött torta, amit a nappali kanapéján ülve kapok mindig meg...
Eszter azonban gondoskodott arról, hogy a nap hátralevő részében véletlenül se gondoljak erre. Igazából nem tudtam mire számítsak amikor hazajövök az egyetemről, de sikerült olyan meglepetés partit szerveznie nekem, hogy azt megkönnyeztem. Behívott a konyhába, s amikor beléptem, a többiek elkezdték énekelni a Happy Birthday-t. Az egész konyha fel volt díszítve, nemcsak szalagokkal, hanem lufikkal is. Hannes jóvoltából még tortát is kaptam!
Mindezt megfejelve Eszter estére szülinapi vacsorát csinált, nem is akármilyet! A krumplisalátához tartozó sülthúsfalatok számomra sokkal többet jelentettek egy nagyon finom vacsoránál: tudtam, hogy ehhez nyers hússal kellett dolgozni, ami figyelembe véve Eszter korábbi viszonyulását nyers húshoz, az egyik legkedvesebb ajándék amit kaphattam tőle! :) És akkor még a két kis sörről meg nem is beszéltem!

Szeptember 17. - A piros világítótorony

Már másfél hete nem voltam sehol és nagyon hiányzott az utazás. Mivel szerdánként nincsenek óráim, Eszterék viszont este negyed 6ig bent vannak az egyetemen, úgy gondoltam, hogy most egyedül indulok útnak.
A útikönyvben volt egy kép egy piros világítótoronyról, mely Den Helder közelében, Texel szigetén van. Nem tudom mi fogott meg benne, de teljesen beleszerettem abba a képbe, és mindneképpen meg akartam nézni élőben. Az interneten rákerestem még előző este, találtam is egy "All Lighthouse in the Netherlands" című oldalt: kiderült, hogy az a világítótorony, amit kinéztem nem is Den Heldernél van (mint akkor hittem), hanem a Texel északi csücskénél. Viszont Den Heldernek is van egy saját világítótornya, az is piros, ráadásul a legmagasabb egész Hollandiában. Így hát mindkettőt tervbe vettem.
Reggel összekészültem, elindultam a Central Station felé, s rekordidő alatt (30 perc) oda is értem. Bíztam benne, hogy ingyen el lehet vinni a biciklimet a vonaton, ám miután feltettem a kérdést erről az információs oultnál ütlő hölgynek, már az arcára kiült döbbenetből sejtettem, hogy ez esélytelen. Az hagyján, hogy esélytelen, de iszony drága (6€) lett volna.
Kinéztem egy vonatot, ami 11.13kor indult a 7A vágányról, de fura módon még 11.09kor is bent állt még ott az előző vonat. Megkérdeztem a peronőrtől, hogy fog-e emiatt késni az enyém, mire ő: "Nem fog késni. Miért késne?" És valóban, egyszerűen betolták a mellette lévő vágányra, és pontosan elindultunk.

Miután megérkeztem Den Helderre, kerestem egy várostérképet, mivel ötletem sem volt merre teremnek erre a világtótornyok. A térkép alapján aztán elindultam kifelé a városból, s már a határban lehetett látni a város világítótornyát, ami egy óriási füves töltés mentén, egy állatfarm mellett állt. Elsétáltam oda, majd felmásztam a töltésre. A túloldalon a végtelen tenger, az innensőn a magas, kecses világítótorony, enyhe napsütés, rikoltozó sirályok, tenger-illat ...hmm...jó volt ott lenni!

Innen a töltésen elsétáltam egészen kompkikötőig, ahonnan a Texelre indulnak a kompok. Pechemre éppen lekéstem a 14.30-ast, és tekintve, hogy óránként indulnak, elgondolkoztam azon is, hogy nem várom meg, s inkább hazajövök, s legalább időben hazaérek az International Mealre, és segítek a többieknek főzni. Végül az az érzés kerkedett felül, mely látni akarta a texeli piros világítótornyot az útikönyvből, úgyhogy sétáltam egy órát a kikötőben, majd megvettem a jegyet a kompra. A komp iszonyat jól nézett ki, kezdve onnan, hogy két szinten voltak benne az autók, s maga az utastér elképesztően kényelmes, dizájnos bútorokkal volt tele, míg egy plazmaképernyőn az aktuális sebességet és a hajó útvonalát is figyelemmel lehetett kísérni. Külön italbár, szuveníres, és étterem is volt benne. Persze ennek a többsége hidegen hagyott, én inkább kimentem a komp orrába, s onnan figyeltem az átkelést. Miután megérkeztünk a szigetre, felszálltam az egyik helyi buszra, amely elmegy abba a városba, ami a legközelebb van a világítótoronyhoz. Pechemre a busz végigjárt szinte minden egyes várost előtte, így az alig 20kmes út 1 óráig tartott. A sziget legészakibb csücskén volt a világítótorony ( a lehető legmesszebb a komp állomástól, ami délen volt). Az utolsó pár kilóméteren már lehetett látni, úgyhogy megkértem a buszsofőrt, hogy akkor szóljon, amikor a legközelebb vagyunk hozzá, és akkor szálltam le.
Különleges az az érzés, amikor folyamatosan közeledsz a kitűzött cél felé, amiért idejöttél. Egyre közelebb és közelebb kerülsz, tudod, hogy mindjárt odaérsz, és meglátod azt, amit akartál és úgy, ahogy azt akartad...
Amikor már elég közel voltam elővettem az turistakönyvet és megnéztem az a képet. Ott volt előttem élőben is...pont úgy ahogy akartam. Hihetetlen érzés volt. Csak álltam és néztem. Megérte eljönni.


(Kis szépséghibája a dolognak, hogy a könyvben lévő kép tükörkép, tehát a házak a torony körül pont ellentétesen helyezkednek el...persze ez az érzésen mit sem változtatott...:))

Szeptember 13. - LIDL túra

Gábor már napok óta aktívan reklámozta nekünk a Lidl-t ("Hmm...nagyon jó ez a meggybefőt...csak 1€ volt...és A LIDLBEN VETTEM...milyen jó is ez a Lidl!"), úgyhogy a mai napon elérkezettnek láttuk az időt, hogy mi is elzarándokoljunk ebbe, az amúgy Amstelveen másik felén található szupermarketbe. A vásárlást nem részletezem, annál érdekesebb volt a hazaút, mivel Gábor vett magának egy nagy hordónyi (5 literes) búzasört, de nem tudta miben hazavinni, mert Eszter hatalmas utazóhátizsákját már telepakolta. Eleinte tett egy gyenge próbálkozást, hogy a hordót egy vastagnak látszó szatyorban a bicikli kormányán hozza haza, de erről 5 méter megtétele után bebizonyosodott, hogy nem jó ötlet: kiszakadt a zacskó és a sör már a járda másik végén járt. Ezután egyesült erővel nomeg Eszter biciklizárával hozzáaplikáltuk a csomagtartó vázához olyan biztosan, hogy le se lehetett volna onnan robbantani. Újra elindultunk.

10 perc múlva megint meg kellett állni, mert Szandinak is lerepült pár söre, sőt az egyik doboz végzetes sérüléseket szenvedett, úgyhogy őt ott helyben a bicikliúton el kellett fogyasztani.
Vicces volt! :)

2008. szeptember 7., vasárnap

Szeptember 1. - Az első tanítási nap

Izgultam rendesen az első nap miatt. Egész jó volt ez a két hét eddig, bulik, beszélgetések, utazások, de most már elkezdődik az, amiért elsősorban itt vagyok.
Az első órám a TDL volt (Transport, Distribution, Logistics), melyet egy nagyon szimpatikus, fiatalos tanár és egy megszeppentebb phd-hallgató tart. Ehhez a tárgyhoz nagy reményeket fűzök.
Este összekészülődtem az első floorball-edzéshez, mely a város másik végén volt. Megírtam az útvonaltervet, Gábor felajánlotta, hogy elkísér bicikilvel. Mentünk is volna, de...mint már oly sokan a Guesthouseban...beragadtunk a liftbe!!! Félórát bent üldügéltünk (közben kintről rémült hangok - ugye jól vagyunk-e, mióta vagyunk bent, ne aggódjunk stb.). Miután kiszabadultunk elbicikliztünk a csarnokba.
Az edzés nagyon jó volt, a játékosok egytől egyig profi módjára játszanak, önzetlenek, barátságosak. Nagyon kellemeset csalódtam!

Augusztus 31. - A tengerpart

A mai nap elhatároztuk, hogy lebiciklizünk Zandwoortba a tengerpartra. Miután kinéztük a bicikliútvonalat interneten, megkerestem az érintendő utcákat a térképünkön, sőt még a jellemzőbb elágazásokat és utcaneveket külön fel is írtam egy kis papírra, hogy út közben ne kelljen a nagy térképet állandóan előszedni. Gyönyörű szép időnk volt, eső már napok óta nem esett, valahogy minden együtt volt a remek biciklitúrához.
Az útvonal az alábbi volt: Amszterdam belvárosa - Harleemerweg - Halfweg - Harleem - Zandwoort. A bicikliutak - nem meglepően - Amszterdamon kívül is rendkívül jó minőségűek, szélesek, kiépítettek. Még Halfweg előtt Eszter szólt, hogy álljunk meg, mert vadmálnát látott az útmenti bokorban. Végül nem málna volt, hanem valami más (elfelejtettem a nevét:)) mindenesetre jó sokat szedtünk és ettünk belőle. Közvetlenül a bokrok mögött még volt egy két pózna közé kifeszített kábel amin le lehetett gurulni egyik póznától a másikig (a tányéros sífelvonókhoz hasonlóan). Ez annyira megtetszett nekünk, hogy szinte ott se akartuk hagyni. :)

Haarlem előtt úgy döntöttünk, hogy inkább felszállunk a vonatra, mert különben lehet, hogy nem érnénk ki időben a tengerre.
Zandwoort tipikus tengeri üdülőfalu, nem is nagyon emlékeztet a többi holland városkára. A vasútállomástól 3 percere már ott a tenger, homokos parttal, mely ha még hozzáképzeljük a temérdek embert, rikoltozó sirályokat és a baywatch-őrházakat szinte egy az egyben Miami Beach hangulatát kelti.


A víz jéghideg volt (otthon megnéztem aznapra 17 C fok) de hősiesen belementünk és úsztunk egyet. Ez nem tartott sokáig, utána a parton építettünk homokvárat. Kitaláltuk, hogy el kéne vezetni a tengervizet a "várárokig", de többféle "mérnöki" módszer bevetésével sem sikerült megvalósítani, bár egyszer már csak 5 centin múlott. Hűséges segítőink is akadtak: eleinte egy kisfiú, majd egy helyi kislány is segített a kiszáradt várárkot megtölteni vízzel...hiába! :(
Hazafelé Haarlemben - mivel már az éhhalál fenyegetett - beültünk egy Burger Kingbe. A bicikliút haza is tartogatott meglepetést: azoknál a bokroknál, ahol a szedret (szeder volt az?!) szedtük, rengeteg fekete és barna kisnyulat láttunk: Eszter szerint vagy 15-en voltak!

2008. szeptember 4., csütörtök

Augusztus 29. - 122 pont!!!

Ma az Aureus programok utolsó napjához érkeztünk. Az egész a Vondelparkban tartott ebéddel (piknik) kezdődött, és bowlingozással folyatódott. Életemben ez volt a negyedik alkalom, hogy bowlingoztam, és az utolsó, szakirányos bajnokságot leszámítva gyalázatosan szerepeltem mindig is. Majd elsüllyedtem szégyenemben amikor a harmadik kör után is még 0 (azaz NULLA) pontom volt. Utána valami csoda folytán csak úgy dőltek a bábuk, úgyhogy a végén 122 ponttal zártam. (JEEEE!!! :))


Este átmentünk Tamásékhoz amolyan "goodbye-barbecue-party-ra". Nagyon kedvesek voltak, etettek, itattak minden jóval, sőt a végén még a hűtőjüket is nekünk adták. (Mivel aznap is szar volt a liftünk azóta ott figyel a lépcső alatt elrejtve.)

Augusztus 28. - Rijksmuseum

A mai nap a Canal Cruise-al kezdődött, bár nem volt olyan hangulatos, mintha - a kb 100 fős fedett hajó helyett - inkább kis csónakokkal evezve fedeztük volna fel a csatornák világát, de azért nem volt rossz. Ezt követően a többiekkel együtt is megtekintettük az Albertcuyptmarktot, majd egy másfélórás ebédszünet után a Rijksmuseum következett. Egy fantasztikus idegenvezetőt fogtunk ki, aki nemcsak hihetetlen átéléssel beszélt a képekről, de minden amit mondott érdekes is volt. (Értsd: megkímélt a "mikor készült", "Mit jelent a barna szín" és ehhez hasonló szövegektől...)
A vacsora a Leidsepleintől nem messze, egy nagyon hangulatos helyen lett megtartva. Részemről földimogyorómártásos csirkét, hasábburgyonyát és salátát ettem, hmm...nem volt rossz! :)
Az esti buli Amszterdam egyik legkedveltebb discójában a Paradisoban volt. A hely különlegessége, hogy korábban templom volt. Ez annyira jellemző a hollandokra, ha már nem használjuk imádkozásra, csináljunk pénzt belőle! :)
A zene amúgy elég retek volt, tücc-tücc minden mennyiségben. Gábor hősiesen kibírt egy órát bent, nekünk több, mint kettőt sikerült. Milyen jó volt kijönni az ajtón! :)

2008. szeptember 3., szerda

Augusztus 27. - Piros táskások

Ma délelőtt be kellett menni az egyetemre elintézni a regisztrációs dolgokat. A Közgáz kartól kaptunk mindenféle tájékoztatót, ideiglenes diákigazolványt sőt még egy gyönyörűséges, piros oldaltáskát, oldalán az WE LOVE AMSTERDAM feliarttal és egy szívvel! :)
A kari koordinátor elég hamar lezavarta a kötelező ismertetőt, ezután a Közgáz kar diákszervezete, az Aureus mutatta be sajátmagát. Ezt követően megmutattak nekünk pár fontos helyet az egyetemen, majd kaptunk ebédet. Eszter unszolására feliratkoztam az Aureus által szervezett 3 napos programcsomagra is, mely már aznap elkezdődött, mégpedig az 1928-as amszterdami olimpia stadion megnézésével. Egy bácsi majd egyórás idegenvezetést tartott a stadionban, sok érdekeségre kitérve nemcsak az olimpiával, hanem magával a sporttal kapcsolatban is.


Vacsorázni - szintén a program keretében - egy palacsintázóba mentünk, ahol én a szirupos-cukros palacsintát választottam, míg Eszter a baconös mellett döntött. Estére maradt a kocsmatúra is. Amilyen szarul indult, olyan jó lett a végére. (Az első helyen másfél órát voltunk, bömbölő szar zenében, szűk helyen, drága sörrel.)

Augusztus 25. - Utrecht

Mára egy utrechti kirándulást terveztünk. Kimentünk a Station Zuid-ra (Déli Vasútállomás), mely egy tiszta, modern vasúti épület, s az aluljárója tele van óriási, színes veréb-képekkel. Erről majd még szerzek képet! :)
Itt vettünk 55€-ért egy bérletet, amivel 40%-al olcsóbban tudjuk a jegyet venni. Érdekesség, hogy a szimpla jegy itt az InterCityre is jó.
Megérkeztünk Utrechtbe és az első amit tapasztaltunk, hogy a szép modern vasúti épület egybe van építve egy óriási bevásárlóközponttal. Miután kijutottunk a utcára, elkezdtük bejárni a várost. Nagyon hangulatos a belvárosa, aranyos kis utcácskákkal, házacskákkal tarkítva - Eszter minden második háznál elmondta, hogy milyen jó lenne itt lakni! :)
A legnagyobb látványosság a Domtoren volt, a középkori dómnak a tornya. Ide szervezett egyórás túrák mennek fel (465 lépcső), mi is befizettünk. A kilátás igazán kárpótólt a rengeteg lépcsőért: beláttuk az egész várost és el lehetett látni egészen Amszterdamig is. Maga a dóm is rendkívül érdekes: amikor elkezdték építeni, sokáig tartott, elfogyott a pénz (és a lelkesedés is) így gyenge alapanyokkal, erősítés nélkül fejezték be a templomhajó középső részét, ami aztán egy nagy szélvihar miatt összedőlt. Soáig otthagyták a romokat (150 évig) majd arra jutottak, hogy nem építik újjá, hanem elviszik a romokat és a templom közepén inkább egy parkot hoztak létre. :)



Ezenfelül láttunk egy UFÓ-t! Nem vicc, be volt csapódva egy magas épület tornyába! Mivel ez sem tűnik iagzán hihetőnek, majd csatolok erről is egy képet. Íme:

Augusztus 23. - Hagyma és salsa

Ma kölcsönkértem Kasia biciklijét, hogy Eszterrel közösen bebiciklizhessünk a belvárosba. Elsőként az Albertcuyptmarktra mentünk, amely egy nagyon hangulatos piac. Egy egész utcahosszúságot elfoglal, tele van emberrel, de cserébe van minden, ami kell: friss zöldség, gyümölcs, halárus, hentes, ezenfelül biciklitartozékok, mindenfajta bóvli és kacat. Találtunk egy olyan standot, ahol azt a holland szirupos ostyát (Stroopwaffel) készítik, és megállapítottuk, hogy frissen sülten, kétszerakkora méretben is elképesztően finom. :)
Ezt követően elvittük a bicikliket a Dam térrel, lelakatoltuk őket, és elindultunk a Grachtokat (a fő csatornákat) felfedezni. Végül a virágpiacon lyukadtunk ki. Itt úgy gondoltuk, hogy kéne valami növényzet a szobába, mert olyan sivár, ezért 2€-ért vettünk 10db - magunk válogatta - tulipáhagymát. Fizetés után azonban láttuk a zacskón a feliratot: Planting period: autumn, flowering period: spring...ezt buktuk, Eszter meg is jegyezte, hogy kifutunk majd a vöröshagymából, jó lesz ez is a levesbe! :)
Ez csak vicc volt! :)
Este Tamásékkal elmentünk egy Salsa-klubba (El Cantineiro), fantsztikus volt!!! Most voltam először ilyen helyen, nagyon hangulatos volt! Hajnal 3-4 között értünk haza.